Kérlek támogasd a Rádiómúzeumot működtető Alapítványt
A támogatásoddal a Rádiómúzeum létezését segíted!

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
 

Az ember életében öt év nem hosszú idő, talán egy intézmény, egy kiállítás életében sem, azonban egy kicsit meg kell állni ennyi idő után és visszatekinteni.
Öt évvel ezelőtt 2009. június 20-n nyitotta meg a kiállítást dr. Horváth László (Laci bácsi) a Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatója a verőcei Rádiómúzemot, ami a magángyűjteményem készülékeiből áll elsősorban. 
Amikor még csak a Rádiómúzeum gondolatát tervezgettem többen azt sugallták, hogy nem érdemes ilyet csinálni, nem sok embert fog ez érdekelni.
Ennek ellenére mégis belefogtam, szerencsére többen is támogatták az ötletemet, többen voltak, mint az ellenzői. Jó néhányan tevékenyen is részt vettek a létrehozásában. Jöttek vakolni, festeni, takarítani, amikor a meghívót kellett megcsinálni, akkor szakavatott személy sietett a segítségemre és a nyomtatás is a segítség egyik formája volt. Leírni nagyon egyszerű, de ez a folyamat kicsivel tovább tartott, mint egy év.
Elérkezett a nagy nap és népes közönség jött össze a megnyitóra részben verőceiek, de többen távolabbról is érkeztek. Voltak közöttük valamikori kollégák, de néhányan rádiógyűjtők is, akiket, akkor még nem ismertem, azonban azóta nagyon jó kapcsolatban vagyunk.
A megnyitón 70 rádiókészülék várta a látogatókat. Azóta eltelt időben a kiállított készülékek száma további több, mint ötvennel bővült, így mára már 120 fölötti berendezésben gyönyörködhet, nosztalgiázhat a látogató. A kiállított rádiókészülékek a hazai rádiógyártásnak igyekszik méltó módon tisztelegni, annak szebb napjait bemutatni. A bemutatott készülékek között több olyan is van, ami különlegesség, ritkaság, vagy nincs is belőle több, mint például Herczeg István veszprémi gyűjtőtárstól kölcsönkapott Lottó Zenekobinát. Ennek a készüléknek a mérete és a története is egyedi.
A kiállításra évente több százan látogatnak el. Vannak nem is kevesen, akik célirányosan érkeznek és vannak, akik csak véletlen térnek be. A látogatóim között több külföldön élő magyart és külföldről hazánkba látogatót is üdvözölhettem a föld minden kontinenséről. Többen rendszeresen visszatérnek barátokkal, ismerősökkel és többen hoztak már készülékeket is. Az évek során nem csak egyedi látogatók jártak a kiállításon, több iskolából is ékeztek csoportok, nyugdíjasok rendszeresen jönnek busszal. Időnként a sajtó részéről is jönnek, akik TV, vagy rádió riportot készítenek, de már jártak nálam külföldi filmesek is.
A látogatók megtisztelnek, nem csak a jelenlétükkel, hanem a gondolataikkal is, melyeket a vendégkönyvbe szoktak bejegyezni és ezek a honlapon is olvashatóak.
Ennyi idő elteltével elmondhatom, hogy megérte és érdemes csinálni. Még akkor is érdemes, ha sajnos kevés anyagi támogatója van a kiállításnak, azonban a lelkes látogatók tekintete mindenért kárpótol. Ha az anyagiakon múlna, akkor már régen be kellett volna zárni. Öt év alatt elértem, hogy a hazai rádiókiállítások között az egyik legismertebb a verőcei, de nem a leglátogatottabb, ami a település jellegéből is adódik.
A kiállítás létezéséhez sok segítség érkezett a Verőcéért alapítványtól.
A Rádiómúzeumban látható készülékeket is meg lehet tekinteni, további sok más érdekesség mellet az aktualitások is rendszeresen frissülnek a honlapon: www.radiomuzeum.hu

Perneky Sándor

Kiegészítő információk