Kérlek támogasd a Rádiómúzeumot működtető Alapítványt
A támogatásoddal a Rádiómúzeum létezését segíted!

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Győr, 1897. március 15. - Budapest, 1971. június 2.

Vegyészmérnök, akadémikus, feltaláló.
Győrött, az Állami Főreáliskolában (ma Révai Miklós Gimnázium) érettségizett. Az első világháborúban az olasz fronton harcolt. 1920-24 között a vegyiparban működött. A budapesti József Műegyetemen 1925-ben szerezte oklevelét. Ebben az évben került a budapesti Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-hez, ahol egyéves megszakítással 1950-ig dolgozott - az egy év alatt a holland nimwegeni Glendor Izzólámpagyár mérnöke volt. Itt fejlesztette ki a közvetett fűtésű katódot, valamint - munkatársaival együtt - több eredeti csőkonstrukciót. Tőle származott a világszerte alkalmazott eljárás, amelyben a rácsemisszió meggátlására a rácsot nemesfém bevonattal látták el.

Winter Ernő dolgozta ki a második világháború után a világon a legkisebb fogyasztású csöveket: a közvetlen fűtésű "D"-sorozatot. Ennek átütő sikerét azonban a tranzisztor elterjedése megakadályozta.

1950-ben a Távközlési Kutatóintézet munkatársa lett. A mikrohullámú csövek fejlesztését irányította; különlegesen hosszú élettartamú, nagy teljesítményű, úgynevezett készletkatódot dolgozott ki munkatársaival. Alkotásai közül kimagaslanak a bárium-elektroncsövek, melyek a külföldi gyártmányokkal minden tekintetben versenyképesek voltak. 1958-tól az MTA újonnan alapított Műszaki Fizikai Kutatóintézetének igazgatóhelyettese és az ottani elekronfizikai kutatás irányítója lett. Sokat foglalkozott az izzólámpák ívleégési problémáival. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) alapító tagja.

Idős korában is évről évre eljött szülővárosába, az ifjú kémikusok dunántúli versenyén a bíráló bizottságot vezette.

1951-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1956-ban rendes tagja lett. Kétszázhetven szabadalom viseli a nevét, ebből csak hetven magyar. Kétszer kapott Kossuth-díjat, 1950-ben és 1953-ban, s kétszer nyerte el a Puskás Tivadar díjat is. A Magyar Népköztársasági Érdemrendnek is tulajdonosa volt. Nevét és emlékét a Tungsram Rt. által létesített ösztöndíj is őrzi.

Munkái:

  • Single Electron Generated Current Pulse in a Vacuum Diode (Bp., 1964.)
  • Vákuumtechnika (II. Oxidkatód) (Bp., 1954.)
  • Válogatott fejezetek a ferromágnesesség témaköréből (Bp., 1955.)


Kiegészítő információk