Kérlek támogasd a Rádiómúzeumot működtető Alapítványt
A támogatásoddal a Rádiómúzeum létezését segíted!
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Budapest, 1901. március 21. - Budapest, 1976. január 1.

Gépészmérnök, postamérnök. A Posta Kísérleti Állomás mérnöke (1925–1934), a Lakihegy Rádióállomás vezető mérnöke (1934–1936), a Budapesti Távkábelerősítő Állomás postamérnöke (1936–1937). Budapesten automata távbeszélő-központoknál mérnök (1937–1939), a Belvárosi Távbeszélő Központ helyettes vezetője, főmérnöke és műszaki tanácsosa (1939–1943). A Központi Távíróhivatal helyettes vezetője (1943–1945. június), a Posta vezérigazgatóság Műszaki Osztályán a távíró ügyek előadója (1945. június – 1946. június). A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium (KPM) Üzemgazdasági Osztályának előadója, a hároméves terv szakterületi kidolgozója (1946. június – 1947), az Országos Tervhivatal (OT) Közlekedési Osztályának helyettes vezetője (1947–1949), a KPM Műszaki Fejlesztési Osztályának miniszteri főmérnöke (1949–1951). Az MTA Méréstechnikai és Műszerügyi Intézet Méréstechnikai Osztályának vezetője (1952–1953), Automatikai Osztályának vezetője (1953–1955), a Posta Kísérleti Intézet tudományos munkatársa (1955–1961). Vezetékes és vezeték nélküli átviteltechnikai mérésekkel és vizsgálatokkal foglalkozott, a magyarországi mikroelektronikai kutatások úttörője. A Vöröskereszt Kórház részére Magyarországon először rádió-adóvevő berendezést tervezett fejhallgatókkal, az ágyakhoz kivezetve (1927-től), sikerei elismeréséül kinevezték a lakihegyi 120 kilowattos rádióállomás első vezető mérnökévé (1934-ben). Később, alapvetően új rendszerű, forgalmi mérőberendezéseket szerkesztett (1939–1943), majd a táviratbemondó szolgálat fejlesztésére végzett vizsgálatokat (1943-tól). Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a keresztrudas és érintkező nélküli távbeszélő központok tervezései terén: az első magyarországi keresztrudas kapcsológép (= crossbar) kifejlesztője (1953– 1961).

Elismerései:
• Az MTA Automatikai Főbizottsága tagja (1954–1961)
• A Mérnökszakszervezet Híradástechnikai Szakosztályának választmányi tagja (1945–1946), elnöke (1946–1948)
• A Híradástechnikai Tudományos Egyesület elnökségi tagja (1949–1961). Szerkesztés:
• A Mérés és Automatika és a Magyar Híradástechnika szerkesztőbizottságának tagja (1951-től). Főbb művei:
• Fémek felületi rétegvastagságának roncsolásmentes mérése. Schalk Ervinnel. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1955)
• A Non-Destructive Method for Measuring the Depths of Metallic Surface Layers of Metals. Schalk Ervin-nel. (Acta Technica, 1956)
• Rétegvastagság roncsolásmentes mérése fémek felületén. (Mérés és Automatika, 1959)
• Ferromágneses anyagok és fémek felületei rétegei vastagságának roncsolásmentes mérése. Kand. értek. (Bp., 1960)
• Application of the Thermomagnetic Properties of Materials for the Control or Protection of Electric Circuits. (Acta Technika, 1962)
Fordítása:
• Mikroelektronika. Elmélet, szerkesztés és gyártás. Szerk. Edward Keonjian. Ford. Többekkel. (Bp., 1968)
Szabadalmai:
• Roncsolásmentes eljárás fémes rétegek mélységének mérésére. Többekkel. (1954)
• Készülék villamos áramkörök bontására és zárására. Többekkel. (1959)
• Mágneses tér hatására mechanikus elmozdulást végző szerkezet. Többekkel. (1961).

Kiegészítő információk