Kérlek támogasd a Rádiómúzeumot működtető Alapítványt
A támogatásoddal a Rádiómúzeum létezését segíted!

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
 
A fonográf görög szó, magyar jelentése: hangíró, mely Thomas Edison találmánya (1877). A fonográf az úgynevezett Edison féle mélyírással dolgozik, azaz a tű a hangrezgések ütemében nagyobb vagy kisebb mélységben hatol a viaszhengerbe. 

A képeken Tomas Edison és Pathe cégek hengerei és tároló dobozai láthatók. A hengereket az 1800-s évek végén, 1900-s évek elején készítették. A hengereken kb. 4 perc hanganyag van.











A hangrögzítés és lejátszás történetéről, röviden
 
Az 1800-as évek második felében Jean Duhamel a levegő rezgéseit rugalmas hártya és ehhez erősített tű segítségével gondolta rögzíthetőnek valamely lágy anyagban.
Az első ténylegesen működő berendezést Thomas Edison alkotta meg (1877.) Duhamel elképzelései alapján, a műszerész John Kruesi segítségével. Edison egy hengerre feszített lágy ónfóliára rögzítette a hangot (acél)tű, membrán és egy hangfelfogó tölcsér segítségével. A hengert egy csavarmenet forgatta, így a tű egy spirálmenet mentén képes volt rögzíteni a hangot az általa keltett rezgések erőssége formájában. A készülék a lejátszásra is alkalmas volt, ekkor a barázdában rögzített rezgések mozgatták a tűt, aminek mozgása egy fémlemezt hozott rezgésbe. A rezgést a tölcsér erősítette fel hallható hanggá, ami gyakorlatilag kezdetleges hangszóróként működött (ún. akusztikus erősítő).
Edison szerkezete (az eredetileg diktafon célra megalkotott fonográf) működés közben zavaró, fülsértő hangokat bocsátott ki, valamint az ismételt lejátszásokhoz nem bizonyult elég tartósnak, csak kb. ötszöri lejátszás volt az élettartama, az eredeti ón hengerek, a későbbi tökéletesített viaszhengerek akár több százszor is lejátszhatók voltak.

Írta: Puskás János

Kiegészítő információk