Kérlek támogasd a Rádiómúzeumot működtető Alapítványt
A támogatásoddal a Rádiómúzeum létezését segíted!

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Gyulavári, 1900. 07. 24. - Washington, 1992. 10. 04.

 


Fizikus. Közép-iskolai tanulmányait a debreceni református kollégiumban végezte. Tanárai - Jakucs István és Nyári Béla - ajánlásával került be a Pázmány Péter Tudományegyetemre (a mai ELTE) és az Eötvös Kollégiumba. 1930-tól a szegedi egyetem elméleti fizika professzoraként dolgozott. Berlinben ösztöndíjas kutatóként dolgozott, 1936-48 között az Egyesült Izzó laboratóriumának vezetője, a budapesti Műegyetem tanára. Elektronikai mikrohullámú kísérletei során jutott a Holdról nyert radarjelek kipróbálásának gondolatára, a kísérletet munkatársaival 1946 február 7.-én hajtotta végre először - ettől az időponttól számítjuk a magyar űrkutatás történetét.

1948-ban emigrált, az USA Bureau of Standars munkatársaként dolgozott. Javaslatára fogadták el a méter új definíciójaként a fény terjedési sebességét, amelyet munkatársaival, nagy pontossággal meghatározott.

Bay Zoltán laboratóriumi kutatásaiból több jelentős szabadalom született, elsősorban a fénycsövek, elektroncsövek, nagyfeszültségű gázkisülési lámpák fejlesztésének köréből, de fontosnak bizonyult az elektro-lumineszcenciára (anyagok fénykibocsátása elektromos tér hatására) vonatkozó világszabadalma, amelyet SZIGETI GYÖRGY kollégájával együtt érvényesített. Ezen utóbbi találmány volt a mai világító diódák őse; ezt a két feltaláló szilícium-karbidból állította elő. DALLOS GYÖRGY munkatársával pedig jó néhány szabadalmat dolgozott ki a rádióvétel zavarainak kiküszöbölésére, valamint a deciméteres hullámhosszú rádiótechnika javítására. Világszerte nagy feltűnést keltett a részecskeszámlálás új elvi módszerére vonatkozó találmánya, amelyet ugyancsak Dallossal együtt öntött végső formába. Bay zseniális ötlettel átalakította és a gyorsrészecskék detektálására alkalmassá tette a még Zworykin által kifejlesztett elektronsokszorozót, amelyet a rádiók erősítésére kívánt felhasználni. Ezzel a berendezéssel a részecskeszámlálás időfelbontása a korábbinál három nagyságrenddel javult, azaz a másodperc egymilliárdnyi törtrészére csökkent.

 

Kiegészítő információk